Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2014.10.22

Magánéletünk az internet nyilvánossága előtt

 

Ma már jóval fölötte jár az egymilliárdnak azok száma, akik regisztrált felhasználóként a mindennapok során csevegésre, üzenetek, fényképek küldésére és információk megosztására igénybe veszik a Facebook szolgáltatásait. Ugyanakkor az emberek nagy része nincsen tisztában a megosztások esetleges veszélyeivel, ártalmaival.

A közösségi oldalak térnyerése óta egyre több dolgot tudhatunk meg arról, mi történik mások magánszférájában. Jóformán alig találni ma már olyan személyes témát, amelyet igyekszünk megőrizni magunknak. Napról-napra vagy akár percről-percre megoszthatjuk közeli és távoli ismerőseinkkel, de akár idegenekkel is apró-cseprő napi ügyeinket vagy egy nem várt történést. Persze a nyilvánosság tere a felhasználói fiók biztonsági beállításaitól függ. Ha gyenge a védelem, akkor idegenek is hozzáférhetnek olyan fontos információkhoz, amelyekkel könnyedén visszaélhetnek, legyen szó például egy bankkártyaszámról, amit gondatlanságból osztottunk meg egy fényképen.

Íme egy videó, ami rávilágít arra, hogy mennyi mindent osztunk meg magunkról az interneten. (2:28")

 

 

( médiagrund - a Debreceni Egyetem médiaszakosainak blogjából )

 

Milyen veszélyei vannak a közösségi oldalaknak?

Kinyílt a világ a számunkra, azonban ha „mindent” lehet, „bármi” elérhető, akkor könnyű is elveszni a rengetegben.

 

 

Személyiségtorzulás. Fontos jellemzője az online felületnek az “én megmutatása”. Ez azonban egy olyan idealizált kép, amelyben a saját tulajdonságok, értékek olykor felülíródnak, mert mindenki az előnyös oldalát szeretné megmutatni a neten. Aki sokat van fent a közösségi oldalon, és mindenre figyel, olyan érzése lehet, hogy mindenki szép, okos és nagyon boldog, valamint mindig elfoglalt, sok ismerőse van. Ezek azonban nem minden esetben tükrözik a valóságot, és előfordulhat, hogy személyiségtorzulás alakul ki a felhasználónál. A zárkózottabbak még inkább bezárnak, mert ők nem tudnak olyan képeket kitenni, mint a többiek, mert nem tudnak posztolni világraszóló dolgokat, nem tudják kitenni, hol vannak éppen, azaz kilógnak a sorból, lemaradnak. A FOMO-jelenség (fear of missing out) tulajdonképpen félelem a lemaradástól.

Függőség? Az online létezés olyan erőteljes lehet egyeseknél, hogy egy 24 órás offline - közösségi oldal mentes - állapot előhívhatja a
megvonási tüneteket. Ezek hasonlóak az alkohol vagy drog esetében tapasztaltakhoz: idegesség, szorongás, esetleg ingerlékenység.

Tari Annamária pszichoterapeuta szerint problémát jelenthet a túl sok megosztás (oversharing) is, amikor valaki percenként kitesz valamit. Előfordulhat, hogy a túl gyors megosztást nem előzi meg cenzúra, nem mérlegel a fiatal, és így kikerülhetnek túl személyes információk, amelyekkel bárki visszaélhet. Amikor a szülők számon kérik a kamasztól, miért tett ki olyan képet, miért írt ki olyan információt, ami nem oda illő, vállat von, vagy nem is igazán érti, hogy mi ezzel a gond.

 

 

Facebook-mánia: Az életünkbe is kerülhet

Az önbizalomhiányos emberek előszeretettel ismerkednek a világhálón keresztül. Sajnos ez lett a veszte annak a brit lánynak, akit megerőszakolt, majd meggyilkolt egy pszichopata férfi.

 

A kutatócsapat két tagja 308 Facebook felhasználót keresett meg és vizsgált, akik mind egyetemisták, vagy annak közelében álltak, 17-24 évesek voltak. A vizsgáltak csaknem fele ekkor stabil kapcsolatban élt.

Azok, akik részt vettek a felmérésben, 75%-uk mondja, hogy van olyan ember a Facebookon, akivel szexuális, vagy romantikus kapcsolatot létesített, és most pedig barátként szerepel. A megkérdezettek 80%-a pedig elmondta, hogy a barátjának/barátnőjének is vannak ilyen partnerek bejelölve.

Amik régen abszolút privát dolgok voltak, ma már mindenki számára elérhetőek lettek.

  

Az internetes visszaélések veszélyei

A tinédzserek az internet segítségével új barátságokat keresnek és kötnek, amely sok idejüket elveszi más feladatoktól. Ez az idő valójában kétszer annyi, mint amit a szüleik gondolnak. A szülők többsége nem igazán jártas a számítástechnika világában, a közösségi oldalak használatában, nem is gondolnak a gyermekükre ott leselkedő veszélyre.

 

cyber-zaklatas2.jpg

 

 

Sokan nem tudják, hogy létezik online zaklatás, és azzal sincsenek tisztában, hogy mi is az. Pedig az online zaklatás komoly probléma.

A szakemberek azt állítják, hogy a zaklatásnak kitett fiatalok - tudtukon kívül - saját maguk adnak szabad utat a zaklatóknak. Azokat a módszereket kell tudatosítaniuk a gyerekekben és a velük együtt élő felnőttekben, hogy hogyan kerülhetőek el az internetes visszaélések. Aki az internet világába lép, az adatokat közöl magáról, képeket tölt fel. De nem mindegy, hogy milyen minőségben és mennyiségben. Nem szabad túl személyes információt vagy túl intim képet megosztani másokkal.

 

 

 

A kutatok szerint a virtuális világban 3 fő veszélyforrást lehet megkülönböztetni:

  • A szexuális tartalmak nézegetése. A kamaszok ötöde, 20 százaléka megnyitja, illetve 70 százaléka letölti a szexuális tartalmakat.
  • Az aktív társalgás, vagyis a chat használata.  A 15-16 évesek 65 százalékával kezdeményezett már beszélgetést ismeretlen, akinek 37 százalékuk megadta a nevét is. Úgy tűnik, hogy a bizalommal már nem is tőrödnek a fiatalok. Egy másik felmérés szerint a megkérdezettek 65 százaléka ismerkedett már interneten keresztül, közülük 35 százalék találkozott is a való életben ismeretlen egyénnel, és ami igazán riasztó, e csoport tagjainak 12 százaléka - önszántából - nemi kapcsolatot is létesített az idegennel.
  • A letöltés használata, mint a kapcsolat digitális formában való megörökítése, majd közzététele. Úgy tűnik, hogy a kamaszok nem érzik, hogy milyen komoly súlya van annak, ha magukról intim képet és/vagy személyes információt adnak ki. Hiányzik belőlük a felelős felhasználói magatartás. Egyharmaduk ki is adja kezéből a rá nézve érzékeny adatot jelentő képeket, 30 százalékuk feltölti az akár teljesen intim tartalmat is. Ez egyfajta bizonyítási vágy a kortársaik felé. Márpedig ha egy kép felkerül, onnantól kezdve önálló életet él, és nincs mód a visszavonására. Bárki letöltheti, mutogathatja, feltöltheti kompromittáló oldalra, elmaszkírozhatja, kellemetlen szituációba keverheti a fiatalt. De ezt már csak a maga kárán tanulja meg sok kamasz.

 

 

Internetes zaklatás

A pedofilokat nem lehet egykönnyen felismerni, nincsenek sajátos ismertető jegyeik. Ezért célszerű óvatosságra és nagyfokú körültekintésre inteni a fiatalokat.

 

 

Az áldozat legtöbbször tudja, hogy ki a zaklatója. A zakaltás áldozatainak szülei általában semmit sem tudnak arról, hogy mi történik a gyermekeikkel. Talán ez azzal is magyarázható, hogy a szülők többségének idegen a virtuális világ. A szülők azt érzékelik, ha a gyermeküket fizikailag bántják az iskolában, de azt már nem, ha az interneten bántják. A tinik azt hiszik, hogy ha a zaklatót kitörlik az ismerőseik listájáról, az elégendő védekezés. De mi lesz azokkal a sérülésekkel, amelyet a fiatal a lelkében és a tudatában szenved el?

 

 

Mit tehetünk a zaklatás ellen?

Szakemberek szerint a probléma csökkentése abban rejlik, ha a gyerek környezetében akad egy olyan megbízható felnőtt, aki meghallgatja, támogatja érzelmileg, és képes tárgyilagosan átlátni a problémát.  A szülő feladata pedig az, hogy figyelemmel kísérje, hogy gyermeke mit csinál a szabadidejében, milyen honlapokat nyit meg, mit tölt le, mit tölt fel, illetve figyeljen rá és beszélgessen vele, hogy kikkel chatel, kikkel tartja a kapcsolatot az interneten keresztül, és világosítsa fel, hogy milyen veszélyek leselkedhetnek rá. Ma már nagyon sok olyan program van, amely bizonyos kulcsszavak beírásakor megtiltja, hogy egyes oldalakat megnyissanak. A szülő könnyedén megtanulhatja e programok kezelését és beállítását. Ehhez elengedhetetlen, hogy a szülő némi informatikai ismeretre tegyen szert.

A kutatás során kitöltött kérdőívek alapján a magyar gyerekek naivabbak, mint a nyugat-európai fiatalok, tehát több személyes adatot adnak meg magukról.

Az erőszak eszköztára az internetes visszaélésekkel bővült és csak kevés ilyen szabálysértő eset jut el a rendőrségre. Tehát sok esetben az áldozat elrejti a vele szemben elkövetett bűntényt, nem mondja el senkinek. A bejelentett internetes zaklatások száma alapján a probléma nagyságát nem lehet megállapítani.

Változik a világ. 1998-ban a szakértők azt hangsúlyozták, hogy a gyerekeket megrontja a televízió. 2000 után már az volt a téma, hogy milyen veszélyes a gyerekekre nézve az internet.  Manapság meg már az okostelefonok által okozott veszélyekre hívják fel a szakemberek a figyelmet. A megoldás megtalálása mindannyiunk érdeke és világméretű feladat.

A felmérés része azon kampánynak, amely a digitális média adta lehetőségekkel való visszaélés ellen irányul. A kampány neve „Egy vékony vonal”. A kampány arra épít, hogy vékony a határ az ártalmatlan vicc és a megalázás között. Ha valaki ezt a vékony vonalat átlépi, akkor az már zaklatásnak minősül. A kampány szakemberei tisztában vannak vele, hogy sok tinédzsernek kellett és kell ezzel megküzdenie.

( kamaszpanasz cikkei nyomán)

 

 

www.apokalipszis.eoldal.hu/cikkek/a--profeciak--a--szemunk--lattara--teljesednek--be/a-facebook-is-meghajolt-a-homoszexualis-lobbi-elott.html

 

 

zuck.jpg

 

www.apokalipszis.eoldal.hu/cikkek/egy-letunoben-levo-tarsadalom/magyarorszag-hivatalosan-is-tamogatja-a-sodoma-gomora-programot.html

 

 A facebook tanácsa tizenévesek szüleinek:

" Beszéljétek meg, hogy milyen információk oszthatók meg online – és milyenek nem. Kérdezd meg, milyen biztonsági beállításokat használnak, és javasold, hogy bizonyos időközönként együtt nézzétek át azokat. Fektesd le az alapszabályokat, és követeld meg azok betartását.

Hozz létre egy Facebook csoportot a családodnak, így lesz egy privát helyed a fényképeid megosztására és a kapcsolattartásra.

Tanítsd meg tizenéves gyermekeidet az online biztonság alapjaira, így megőrizhetik Facebook idővonaluk (és egyéb online fiókjuk) privát jellegét és biztonságát."



 

 

 

A mappában található képek előnézete Berlusconi 1000 arca