Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2014.12.16

Már érzem, hogy tudok szeretni

>>Már érzem, hogy tudok szeretni. Másfél év után eljutottam oda, hogy tudok szeretni. Kimutatni még annyira nem, azt hiszem ez egy következő lépés lesz, de a szívemben már érzem, hogy szeretek.
Sok idő kellett, míg Isten begyógyította a sebeim. Míg fájt, nem tudtam, nem voltam rá képes, hogy szeressek.
Most, hogy Isten szeretete, az "ahava" szeretet egyre inkább kiteljesedik bennem, kezdek tudni úgy szeretni, hogy nem várok érte semmit. Krisztus szeretetével vagyok képes szeretni. Ő szeret általam.

Ki tudtam mondani a megbocsátást azok felé, akik valaha megbántottak, belémrúgtak, fájdalmat okoztak. Nincs már harag bennem, el tudtam engedni őket. És ami a legszebb, hogy tudok értük imádkozni. Az van a szívemben, hogy vajha megismernék Ábrahám, Izsák és Jákob Istenét, vajha találkoznának ők is ezzel a szeretettel.
Azt hiszem, most vált élővé számomra az az Ige hogy "szeresd ellenségedet".

 

Nem mondom, hogy könnyű volt az út. Sőt, azt kell mondjam, hogy hosszú, és fájdalmas, könnyekkel teli út volt, míg idáig eljutottam.
De mégis sikerült Istennek azzal a bölcsességével elérkeznem, ami mindig csak annyit engedett látnom, amennyi a következő lépés megtételéhez szükséges volt. Tényleg hálát adok Neki mindazért, hogy nem láthattam teljességében az elkövetkezendő egy évemet, mert valószínűleg összeroskadtam volna. Persze Ő adott erőt ahhoz is, hogy lépésről lépésre haladni tudjak.

Isten szeretetével akkor találkoztam először, mikor másfél évvel ezelőtt elmentem egy "karizmatikus" gyülekezetbe, ahol megérintett Isten Szelleme. Megértettem, hogy Jeshua meghalt a bűneimért, éreztem, hogy szeret, és megtértem. Egész életemben Isten szeretetét kerestem, persze emberekben. Emberekre néztem, akiktől folyton elutasítást, eltaszítást és leuralást kaptam. Megörültem, mikor találkoztam az igazi, tiszta "ahava"-val.
Ezután egy ideig nem volt előrelépés az életemben. Isten éppen akkor vezetett tovább a "halleluja, jó az Úr" című felhőtlen örömködésből, mikor kezdtem volna újra kikészülni önmagamtól és másoktól.
De Isten továbbvitt, olyan emberekhez vezetett el, akikből újra érezhettem azt az igazi "ahava"-t, Krisztus szeretetét. Nem azt a felszínes, erőltetett, "úgycsinálok mintha..., gyere együtt nevetünk és a problémák majd megoldódnak", humanista "szeretetet", hanem azt az igazi, Krisztusi szeretetet.
Itt aztán elindultak a dolgok . Végre továbbhaladtam, végre elindultam.
Végre felálltam a kereszt előtt való térdepelésből és a megváltásomért adott hálálkodásból, és végre elindultam a tanítványi úton.
Sikerült megértenem, hogy a Golgota nem a vége az útnak, hanem az eleje.
Innentől kezdve nem mondogattam annyit, hogy hallelúja.. nem nagyon voltam mindig abban a hallelújás hangulatban. Isten tükröt tartott elém, megláttam hogy ki vagyok, hogy nézek ki . Nem volt szép látvány.
Isten szembesített azzal, aki akkor voltam. Akkor minden volt a szívemben, de szeretet a legkevésbé. Isten szembesített az érzelmeimmel, mindennel ami bennem volt, szépen sorjában mindenre fény derült (derül), ami eddig a felszín alatt volt és nem láttam, egyszerre feltört. Annyi hazugság épült fel az életemben, hogy fel sem tűnt már, hogy hazugság.
Hirtelen szembetaláltam magam mindazzal a fájdalommal, hazugsággal ami egészen addigi 21 évem alatt összegyülemlett. Gyűlöltem magam, mert eltékozoltam az életem, semmi értelmeset nem tudtam letenni az asztalra, és bénának, szerencsétlennek és mindenre képtelennek éreztem magam, és gyűlöltem mindenki mást is, akik a Sátán munkáját segítették abban, hogy minnél bénábbnak, szerencsétlenebbnek és mindenre képtelennek érezzem magam.
Végre a felszínre jöhetett az igazság, hogy nem vagyok jól valójában, függetlenül attól, hogy az Úr jó. Hallelúja, de nem voltam jól. Féltem mindentől, úgyanúgy féltem mint megtérésem előtt. Talán erre mondja a Biblia hogy "amit megkötsz a Földön, a Mennyben is kötve lészen". Igen, már Isten országában voltam, de még meg voltam kötve, bilincsek tartottak fogva, még nem voltam szabad, és persze nem tudtam szeretni, és ez szörnyen fájt.
De végre lelepleződött mindez, így át tudtam adni imában, kérhettem Jeshuát, hogy szabadítson meg mindettől. És megszabadított.
De ez folyamat volt, nem egyik pillanatról a másikra és nekem is meg kellett tennem a lépéseket.
Kezdtem elfogadni magam és a körülöttem lévő testvéreimet, akik elfogadtak és éreztem hogy szeretnek. És egyszer csak azon kaptam magam, hogy szeretek.
Persze a folyamat még mindig tart, Isten folyamatosan hozza felszínre bennem, leplezi le előttem, mi az amitől még meg kell tisztulnom és szabadulnom. De már szeretek és ez nagyon nagy dolog.
Még nehéz kimutatnom, ez még mindig egy gát, de érzem és hiszem, hogy hamarosan ettől is szabadulok és természetessé fog válni, hogy szeretek.
Hiszem, hogy egyre inkább ki fog teljesedni ez a szeretet a szívemben, mert még nem állandó. Még el-eluralkodik rajtam a félelem, a hitetlenség, a hirtelen düh, de a mérleg egyre inkább a szeretet, a hit és a hűség oldalára billen.
Tudok szeretni, mert Isten szeret. És tudom szeretni azt is, aki nem szeret, mert Isten szeret és az van a szívemben, hogy vajha ő is ismerné ezt a szeretetet, az igazi "ahava"-t.
Hogy mi gátolt? Kezdetben, hogy nem tudtam szembesülni önmagammal. Míg nem láttam meg magam Isten tükrében, hazugságban voltam, álarcok tömkelege volt rajtam, így esélyem sem volt rá, hogy szeretni tudjak.
Isten felszakította a sebeim, hogy a genny kijöhessen, de be is gyógyította őket és képessé tett arra, hogy szeressek. Vagyishogy Ő szerethessen általam.
A bennem lévő harag, irígység, féltékenység, kevélység, gőg, nem elfogadás mind távol tartott attól hogy szeretni tudjak. Isten ezeket leplezte le (leplezi le), ítélte meg bennem, amik fájdalmasak voltak, de csak ez vezethetett a szabaduláshoz.
Isten végzett el bennem mindent, nekem csak azt a lépést kellett megtennem, hogy elfogadjam, átengedjem Jeshua uralmát az életem fölött. Nemcsak egy részét, a teljes életemet, semmit sem tarthattam meg magamnak, mindent el kellett engednem, át kellett adnom Neki.
És most talán mondhatom hogy jó az Úr, mert megtanított szeretni. <<

 

http://www.kehilatshofar.com/magyar/Biz-Tudok-szeretni.php

 

A mappában található képek előnézete Ígéretek