Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2014.10.04

„Jézus-hívő zsidó vagyok”

 

Olyan helyzet elé állt a népünk, hogy vagy megtagadjuk az atyáinkat és mindazt, amit Isten nekünk tanított, vagy Jézust kell megtagadnunk, akit Messiásnak ismertünk fel. Ezért ma fából vaskarikának tűnik, ha azt mondom, hogy „zsidó vagyok, aki hiszi, hogy Jézus a Messiás”. Szeretnénk Jézus messiási mivoltát a mi zsidó népünk számára is megkerülhetetlen ténnyé tenni.

 

 

Tar Kata a Zsidók Jézusért Közösségről

 

 

Ateistaként nevelkedtem, édesanyám holokauszt-túlélő. Mindig tudtam, hogy zsidó származású vagyok, de nem tudtam, hogy ennek mi a jelentősége. Több mint húsz éve tértem meg, akkor találkoztam Jézus valóságával, szeretetével. Attól kezdve radikális fordulatot vett az életem: Jézus meghalt a mi bűneinkért, majd feltámadt, és mindazok, akik benne hisznek, helyreállíthatják kapcsolatukat Istennel. Egy karizmatikus jellegű református gyülekezetbe jártam, amelynek a pásztora biztatott, hogy az én zsidó származásom fontos Istennek, és ennek járjak utána. Magam is kaptam erre jelet, mert amikor a megtérésem után elkezdtem keresni, hogy mi az akarata Istennek az életemmel, kinyitottam a Bibliát az Ézsaiás 49,6-nál: „Kevésnek tartom, hogy Jákób törzseinek helyreállításában és a megmentett Izráel visszatérítésében légy az én szolgám. A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig.” Persze nem értettem sokat ebből akkor még, de azt igen, hogy ez nagyrészt a zsidókról szól. Tulajdonképpen Jézuson keresztül jutottam el a zsidó népig. Fájdalommal tapasztaltam, hogy az én népem többsége nem hisz Jézusban. Éreztem, hogy nekem ezen a téren lesz feladatom.

 

 

– Hamar megtaláltad a hivatásodat.

– Ez egy folyamat volt. A megtérésem utáni első hét év az olvasás, tanulás, hitben elmélyedés korszaka volt számomra. Vidéken éltem, Újszászon, ahol zsidókkal szinte nem is találkoztam, ezért a nem-zsidóknak hirdettem az evangéliumot, ahogy tudtam: gyerekeknek, akiket tanítottam, kollégáimnak, falubelieknek. Akkor érkezett egy skót származású misszionárius Újszászra, aki a zsidó nép missziójával foglalkozott, és félév múlva felajánlotta nekem, hogy dolgozzunk együtt. Újszászról Budapestre költöztem, mivel a zsidó emberek többsége ott él. Eleinte lassan és nehézkesen ment a kapcsolatépítés. Két messiáshívő közösség születését is láthattam, a Menóra közösség ma is létezik. Később, amikor a Scheiber iskolában tanítottam angolt, és egy klezmer-együttesben zenéltem, már sikerült beágyazódnom a zsidó közösségbe. Újabb hét év telt el így, amikor találkoztam a Zsidók Jézusért misszió európai vezetőjével, Avi Snyderrel, aki feleségével érkezett Magyarországra, munkatársakat keresett. Ők eredetileg amerikaiak, de már nagyon sok országban éltek és építettek missziós bázisokat: Oroszországban, Ukrajnában, Németországban, Angliában… Egy órát töltöttem velük egy kávé mellett, de az alatt az egy óra alatt Isten teljesen megfordította a szívemet. Korábban ellenérzéseim voltak a rámenősnek, nyomulósnak gondolt utcai misszionálással szemben, de ezt a két egyszerű, alázatos és Jézust nagyon szerető embert azonnal a szívembe fogadtam. Avi felajánlotta, hogy vegyek részt a londoni nyári kampányukban, hogy lássam, mi is ez. Igent mondtam rá. Ez a londoni két hét újabb radikális változást hozott az életemben. Tapasztaltam, hogy az emberek lelkét az utcán is meg lehet nyerni Jézusnak!

Kata4
– Csak zsidó származású emberekkel foglalkoztok?

– Nem, mindenkihez szólunk. A zsidó embereket azonban tovább is vezetjük a megtérés és a közösségbe való beépülés útján, míg a nem-zsidó érdeklődőket más keresztény közösségekkel és missziókkal kapcsoljuk össze. Minden keresztény felekezettel igyekszünk kapcsolatot építeni, mert mi csak egy kis közösség vagyunk, akiknek szükségük van a teljes keresztény közösség imahátterére, segítségére.
Rendszeresen szórólapozunk az utcán, és beszélgetünk emberekkel. A póló, amit viselünk, elárulja, hogy kik vagyunk és Kiben hiszünk. Ez nagyon megkönnyíti a helyzetünket, mert nem kell azon töprengenünk a beszélgetésnél, hogyan is hozzuk fel Jézust témaként. Ezzel persze sebezhetővé is tesszük magunkat, hiszen előfordulhat, hogy valaki a zsidó származásom miatt ellenséges velem, más meg Jézusba vetett hitem miatt. Akik megadják az elérhetőségüket, azoknak küldünk anyagot, amin elgondolkozhatnak. Az érdeklődőket meghívjuk személyes beszélgetésre, közös bibliatanulmányozásra.

– Tehát rá akarjátok döbbenteni a zsidó embereket, hogy a Messiást már nem kell várni, mert eljött?

– Igen, és ez az üzenet nem most hangzik el először a zsidó nép számára. Sajnos, az évszázadok folyamán a kereszténység és a judaizmus egyre jobban eltávolodott egymástól. Szomorú kétezer éves történetünk van. Azok a zsidók, akik hittek Jézus Messiás-voltában, asszimilálódtak a keresztények közé, és ez nem volt minden esetben az ő szabad döntésük. A 325-ös niceai zsinat után megkövetelték tőlük, hogy mindent, ami a zsidó vallás velejárója, meg kell tagadniuk mint babonaságot. Ezzel olyan helyzet elé állt a népünk, hogy vagy megtagadjuk az atyáinkat és mindazt, amit Isten addig nekünk tanított, vagy Jézust kell megtagadnunk, akit Messiásnak ismertünk fel. Ezért ma fából vaskarikának tűnik, ha azt mondom, hogy „zsidó vagyok, aki hiszi, hogy Jézus a Messiás”.

– Pedig ha nyitott értelemmel olvassuk az Evangéliumokat, egyértelműen kiderül, hogy Jézus elsőként a zsidóknak hirdette az Örömhírt.

– Magyarországon rendkívül erős volt a zsidó asszimiláció, különösen a kiegyezés utáni időszaktól kezdve. A zsidóság nagy része kész volt magyarrá válni, a magyar nép sorskérdéseivel azonosulni egy őket befogadó, és nekik társadalmi-gazdasági szerepet juttató társadalomban. A 19. század közepétől kezdve Magyarországon jelen volt a skót misszió, aminek a hatására sok zsidó ember őszintén keresztény hitre tért. A 19. századi keresztény ébredési mozgalmakkal járt együtt az a gondolat, hogy „Izrael elveszett juhaihoz” is el kell vinni az evangéliumot. Az adatok tanúsága szerint Magyarországon lett kereszténnyé a legtöbb zsidó ember, körülbelül százezren a 20. század első harmadában.

– Hogyan tudtok közeledni a hívő és a nem hívő zsidókhoz Magyarországon?

Kata1
– Akik vallástalanul nőttek fel, tehát nem nőttek bele a judaizmusba, azok számára az Evangélium vonzó üzenet, de nem tudják, hogyan lehetne ezt összeegyeztetni zsidó származásukkal. Ha látják az utcán, hogy mi kint állunk „Zsidók Jézusért”-feliratú pólóban, ez egyfajta „heuréka”-érzéssel tölti el őket. Többen jöttek már úgy oda hozzánk, hogy ez az, amit eddig kerestek.
A vallásos zsidók között is vannak őszintén érdeklődők, de számukra sokkal áthidalhatatlanabbnak tűnik a zsidóság és a Jézusban való hit közt tátongó szakadék. Ezért példamutató a jelentősége annak, hogy mi zsidóként, „családon belül” hirdetjük nekik az evangéliumot. Én magam is teljes mértékben zsidónak vallom magam, és igyekszem úgy élni, ahogy az Örökkévaló ezt nekünk, zsidóknak elrendelte. Nem eszem például tisztátalan állatokat, de a tejet és a húst már nem választom szét, mert ennek a rendelkezésnek nincs bibliai alapja, későbbi rabbinikus rendelés. Nagy áldást jelentenek nekem a zsidó ünnepek, amelyekben felfedezhetem a Jézusra utaló szimbólumokat.
Az egészen vallásosakkal is van némi kapcsolatunk. Néha lehetőségünk nyílik kicsit beszélgetni velük, például az Ézsaiás 53-ról, ami nagyon világos prófécia a szenvedő Messiásról.

– Miért annyira fontos ez, hiszen ők is ismerik a Messiásra vonatkozó bibliai szövegeket?

– A zsinagógai olvasmányok heti beosztásában a heti Tóra-szakaszhoz kapcsolódik egy ún. Haftara-szakasz, egy rész a Prófétáktól. Ézsaiás könyvének majdnem minden fejezete szerepel ebben, de az 53. fejezet feltűnő módon hiányzik. A legtöbb vallásos zsidó nem a teljes Tanachot, héber Bibliát olvassa, hanem csak ezt a válogatást. Többnyire nem ismerik Dániel könyve 9. fejezetének 24. versétől kezdődő részét sem, amely kifejezetten arról szól, hogy a Messiást a Második Templom lerombolása, vagyis 70 előtt fogják megölni. Néha tapasztalunk nyitottságot a nagyon vallásos zsidók körében is. Egyszer például részt vettem New Yorkban egy haszid zsidó bemerítkezésén, megkeresztelésén. Bizonyságtételében elmondta, hogy az ő megtérése 25 évvel azelőtt kezdődött, amikor az utcán, a földön talált egy Zsidók Jézusért-szórólapot, annak hatására betelefonált az irodába többször is, és akik fogadták a hívásait, meggyőző bizonyságot tettek neki Jézusról.

– Ez szinte hihetetlen! Mindig szívszorítónak érzem, amikor kiderül, hogy egy ilyen kicsi, mellékesnek látszó dolog, mint egy földre esett szórólap, milyen nagy eszköz tud lenni az Isten kezében!

Kata3
– Akkoriban még én se nagyon hittem a szórólapok hatásosságában, de ettől a példától kezdve azt mondom, hogy nincs elpazarolt szórólap, még az útszélre esett sem! Ráadásul, ugyanez megismétlődött Magyarországon is. Egyszer fölhívott egy hölgy: „Jó napot kívánok! Az utcán, a földön találtam egy szórólapot, azért telefonálok.”
Több mint tizenöt éve dolgozom a misszióban, és korábban az volt a tapasztalatom, hogy a magyarországi zsidóság többsége egyáltalán nem nyitott sem Isten, sem Jézus felé. Amióta azonban a Zsidók Jézusért misszióban dolgozom, majdnem minden héten befogadja valaki a szívébe Jézust. Olyan nyitottsággal találkozom mostanában, ami korábban ismeretlen volt.

– A keresztény közösségek közül melyekkel tudtok együttműködni?

– Az Evangélikus Egyháztól különösen sok támogatást kapunk, de a többi történelmi egyházban is vannak lelkipásztorok, akik segítik a munkánkat. Kisebb egyházakkal is kapcsolatban állunk. Én a Tiszta Szív Gyülekezet életében veszek részt. A következő széder-vacsoránknak, amelyben Jézust, az Isten Páskabárányát fogjuk ünnepelni, a jezsuiták adnak helyet a Párbeszéd Házában.

– Hogyan határozod meg magad: keresztény vagy?

– Van erre egy jó kifejezés: Messiás-hívő zsidó. Ez héber eredetű, és ugyanazt jelenti, mint a keresztény szó görög eredetije, a Krisztus-követő. A kettős szóhasználat azért fontos, mert ha zsidó körben azt mondom magamról, hogy keresztény vagyok, az mindenkiben azt a képzetet kelti, hogy „nem-zsidó”. Zsidónak az ember születik, Messiás-hívővé viszont egy hitbeli döntéssel válik. Én azt szoktam magamról mondani, hogy Jézus-hívő zsidó vagyok.

– Rokonaid mennyire fogadták el, hogy te Jézus-követő lettél?

– Édesanyámmal nagyon jó a kapcsolatom, megtérésem idején is megértő volt, az én türelmetlenségem miatt azonban egy ideig elzárkózott a hit elől. Ő nem akart rám nyomást gyakorolni, de elvárta, hogy én se gyakoroljak nyomást rá. Ma már úgy vélem, hisz Istenben, de Jézusban még nem. Érdekes, hogy anyai nagymamám a már említett skót missziós iskolába járt, és hitt Jézusban.
Két zsidó testvérem van: egyikük teljesen közönyös ezzel a kérdéssel kapcsolatban, a másik, akinek erős a zsidó identitása, tiszteli a döntésemet. A nem-zsidó féltestvérem református lett, szép családja van, és igazi keresztény életet él. A negyedik testvérem és édesapám nem hívők. Régóta imádkozom a családomért.

– A Katolikus Egyházon belül a Nyolc Boldogság Közösség egyik karizmájának tartja, hogy a zsidók megtéréséért imádkozzon. Egyes kisegyházak erőteljesen felvállalják a közösséget Izraellel, a zsidósággal – politikai vonalon is. Számotokra mennyire fontos a mai Izrael államhoz fűződő viszony?

– Mi mint Zsidók Jézusért úgy döntöttünk, hogy nem akarunk tudni másról, csak a Messiásról, a megfeszítettről, ahogy Pál apostol mondta ezt. Nem akarjuk az Izrael-kérdést botránykővé tenni, ezért mi maradunk Jézusnál. Keresztény cionizmusnak nevezik azt a vonalat, amely a mai Izraelt a próféciák beteljesedéseként látja, az újra összegyűjtött nép egy nap alatt megszületett államaként. A keresztény cionisták szerint a mai ottani feszült helyzet a végidőket készíti elő, amikor a Messiás vissza fog térni, éppen ezért úgy érzik, hogy e nép mellett minden vonalon ki kell állniuk, annak ellenére is, hogy a nép még nem tért meg. „Aki titeket bánt, az a szemem fényét bántja…” (Zak 2,12) – idézik ezzel kapcsolatban Isten szavát. Az amerikai és nyugat-európai evangéliumi gyülekezetekben nagyon erős ez a meggyőződés, Magyarországon ma még inkább csak a Hit Gyülekezete és néhány kisegyház képviseli ezt. Mi nem foglalunk politikai állást – bár, természetesen, magánemberként sokan kötődünk Izrael országához –, mert szeretnénk minél több keresztény testvérünkkel együttműködni abban, hogy a zsidó népet elérjük Isten szeretetével. Izraelt sokféleképpen lehet szeretni, de ha eközben nem mondjuk el nekik, hogy kicsoda valójában a Messiás, és hogyan kaphat a zsidó nép Általa bűnbocsánatot, akkor nem szeretjük őket igazán. Mi „együgyűek” vagyunk: szerintünk a szeretet kinyilvánításának leghatékonyabb módja, ha megismertetjük népünket az Örömüzenettel.

– Van családod, polgári foglalkozásod?

– Teljes állású misszionárius vagyok. Családom nincs, de még nem tettem le róla… A misszió és a hétköznapi életem teljesen összefonódik. A minap is kopogtattak otthon az ajtómon, bejött egy nénike, aki a házban gyűjtötte az új házbizalmira leadott jelöléseket. Behívtam, leültettem. A néni nézelődött, egyszer csak megszólalt: „Szép a lámpája!” – Tudniillik van egy menóra a polcon. – „Egy barátomtól kaptam.” „És joggal?” – kérdezte. „Igen. A néninek is van ilyen?” Zsidó néni volt, holokauszt-túlélő, rögtön megnyílt előttem, elmesélte az egész életét. „Nem tudom, meg tetszik-e botránkozni, de én hiszek Jézusban” – mondtam neki. „Már miért botránkoznék meg: József zsidó volt, Mária zsidó volt, Jézus zsidó volt, akkor miről beszélünk?”

 

 

 

talita.hu / 2013. március 01./ Kölnei Lívia
 

 

http://szentiras.hu/UF/D%C3%A1n9

 

A mappában található képek előnézete Izrael


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.