Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010.10.04

Potter-mánia és elragadtatás

 

 

 

Potter-mánia és elragadtatás II.

 

 

 



Két álláspont a New Age-ről

– A Harry Potter-féle történetekben a negatív szereplők azok a sivár, földhözragadt felnőttek, akik az ezoterikus képességekkel rendelkező főhőst el akarják választani a természetfelettitől. A keresztény apokaliptikus thrillerek szintén a természetfeletti világból ígérik a megoldást. Az emberek veszik az egyiket és a másikat is. Jól megfér egymással a két irányzat?

– Ma már közhelyszámba megy az a – valószínűleg mégis igaz – állítás, mely szerint a materializmus korszakának a végéhez érkezett az emberiség: a felvilágosodás ész- és anyagelvű, természettudományos világképe kimerült, és nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem hozta el az emberiség megváltását problémáitól, sőt – rengeteg áldása mellett – sok tekintetben elmélyítette azokat. Így most az emberek tömegméretekben fordulnak újra a természetfölötti felé, időközben ugyanakkor elveszítették azt a régebben már megtalált ismeretet, amely figyelmeztetné őket arra, hogy a természetfölötti "nem fenékig tejföl": nem az a hely, ahol minden út és mód, és minden, ami van, jó. A Szentírás kinyilatkoztatása és az emberiség ilyen irányú tapasztalata ugyanis egyaránt azt támasztja alá, hogy a transzcendens világban két, egymással konfliktusban álló birodalom létezik: Istené és a Sátáné, s bár az előbbi erősebb, ha valaki véletlenül nem jól tájékozódik közöttük, könnyen rajtaveszthet, mint a frontvonalon a pergőtűzben eltévedt, botorkáló civil. A helyes tájékozódás egyedüli, valóban működőképes támpontjai pedig: a Szentírás mint "útikönyv", a Szent Szellem* mint személyes vezető, és az e kettővel összhangban álló egyházi gyakorlat.

– A Biblia is beszél egy új korszakról, "new age"-ről, használja ezt a fogalmat. Mi a különbség e között és a New Age mozgalom felfogása között?

– A zsidó-keresztény kinyilatkoztatás által valóban várt korszakváltás, az új korszak (aión), az Isten országa látható eljövetelének kora a Szentírás kijelentéseinek megfelelően, annak szellemi-erkölcsi törvényeivel összhangban, a Messiás eljövetele által valósul majd meg. Ezzel szemben a New Age egy asztrológiai alapon kiszámolt időpontban (a Szentírás elítéli az asztrológiát) hírdeti a Vízöntő korának, az egyetemes béke korának kezdetét; tartalma pedig a XIX–XX. században a Helena Petrovna Blavatsky, majd Alice Ann Bailey által alapított, úgynevezett teozófia tanain alapul – utóbbi használta először a New Age kifejezést. A teozófia sajátos ötvözete a modern természettudományos világkép egyes elemeinek, főként az evolúció, illetve a felvilágosodás egyes eszméinek és a távol-keleti indiai és kínai vallásnak, főként a reinkarnáció tanrendszerének. Az evolúció elméletét kiterjeszti az emberiség továbbfejlődésére és a természetfölöttire: a náci fajelmélettel rokon nézet szerint az emberiség evolúciós ugrás előtt áll, melynek egy világkrízisen keresztül kell lezajlania, s ennek során a haladásra nem képes embereket, csoportokat kiveti majd magából a történelem, miközben a többiek egy felsőbbrendű emberi fajjá válnak, mintegy isteni lényekké, akik tudniillik "felismerték magukban" istent. Globális kultúra jön létre, melyben a nemzetek feloldódnak: Bailey szerint "leginkább attól a két alapelvtől volna jó szellemi érettségünk következtében megszabadulnunk, melyek a legtöbb bajt szabadították rá erre a világra, ez a két dolog pedig: a szuverenitás és hazafiság."
A New Age ugyanakkor nem kialakult vallás, inkább egy mozgalom és kísérlet, amely arra irányul, hogy a teozófia alapján egységbe hozza és harmonizálja az egymástól eltérő, esetenként ellentétben álló sokféle vallást, kultúrát, s így szinte minden vallás elemeit tartalmazza. Van irányzata, amely egyenesen a természetfölöttire irányul, van, amelyik a természettudományok oldaláról közelít a "parajelenségekhez"; de van politikai vonulata is, amely erőteljesen képviseli a globalizáció fenti hitvallását. Kísérletjellegéből, kipróbálatlanságából is fakad, hogy a természetfölöttiben nem jártas, öntörvényű módon próbálja megragadni a láthatatlant. A keresztények részéről ezért is éri kritika: a természetfölöttibe való legális belépés egyedül a Szentírás által közvetített módon történhet meg. A New Age a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás alapjait támadja, amikor tagadja a bűn realitását; amikor a halottak feltámadásának és örök üdvösségének vagy kárhozatának alternatíváját, azaz az ítéletet helyettesíti a reinkarnációval; vagy amikor az Istentől, az emberen kívülről származó megváltás helyébe a Szentírástól idegen önmegváltást helyezi; és jól megfér benne a mágia, a spiritizmus is. Az "olyanokká lesztek, mint Isten" ígérete a bibliai történet szerint a Sátán szájából hangzik el: a New Age lényege az egoizmus, az én megistenülése. Ami pedig a világkríziseket illeti: a keresztények nem szükségszerű evolúciós ugrásoknak tartják ezeket, hanem olyan tragikus történelmi ítéleteknek, amelyek elkerülhetők lennének az emberek megtérése által. A New Age-ideológusok egyébként a zsidó-keresztény hagyományt tartják az emberek közötti konfliktusok, háborúk fő okának. Szélsőségesen globalista irányultságuk szerepet játszik az Izraelre való nyomásgyakorlásban is (a teozófia erőteljesen antiszemita világnézet!), például amikor a világmédia úgy tünteti fel, mintha a három monoteista világvallás egyenlő jogokkal bírna a Szentföldet és Jeruzsálemet illetően, holott ez nyilvánvalóan nem így van: mind történelmi, mind vallástörténeti szempontból vitathatatlanok a zsidó nép előjogai.

– Minek köszönheti a népszerűségét a New Age?

– A New Age nem egyetlen ideológia vagy világnézet, hanem számtalan különböző régi és modern természetfölötti tanítás, istenség, kultusz és praktika ideológiájának és gyakorlati követésének laza hálózata, amelynek jól körülhatárolható lényege mégis az, hogy mindezeket egységbe kívánja hozni, és azt állítja, hogy ez lehetséges. Vonzását "posztmodern" jellegének köszönheti, valamint annak, hogy idealizálja az emberben lévő potenciált, képességet; miközben természettudományos nyelvezetet használ, ugyanakkor – Hollywood hathatós segítségével – modern mítoszokat teremt. A New Age-gondolkodás legismertebb szlogenjei például az "Isten egy, de sok út vezet hozzá" típusú mondatok, a vallási békének olyasféle keresése, amely szerint "minden vallás ugyanazt az Istent imádja", vagy például a medjugorei Madonna-jelenésnek az a – katolikus egyház által sem elfogadott – állítása, mely szerint "Isten nem osztotta meg a vallásokat, hanem az ember osztotta meg azokat", és ezért "minden embernek tisztelnie kell a saját vallását, mert csak egy Isten van, és mindnyájan ugyanahhoz az Istenhez imádkozunk". A New Age-es ideológia az emberekben meglévő jó szándékra és békeszeretetre épít, amellyel a konfliktusok feloldását kívánnák – de téves választ ad erre. A természetfeletti világ törvényeit nem ismerő, materializmuson felnőtt, de abból kiábránduló, transzcendens izgalmakra vágyó, jóhiszemű, konfliktusokba belefáradt tömegeknek könnyen eladható ez a "minden egy" világnézet, ezért a médiát mintegy spontán módon világméretekben uralni kezdi napjainkban a New Age.
A kereszténységnek is nagy a felelőssége a New Age terjedésében. A katolikus egyház következetlensége, ellentmondásos viszonya e mozgalmat illetően gyakran megmutatkozott II. János Pál több útján is a más vallások felé tett, túlzottan "ökumenikus" gesztusokban; a klasszikus protestáns egyházak természetfölötti-ellenessége egyértelműen a New Age iránti igényt növelte (a magyar protestantizmus pedig ráadásul a magyar ősvallás iránti nyitottságot ösztönzi, ami szintén New Age-jellegűtendenciának mondható).

 

 

 

 


– Említette, hogy egyre gyakrabban használják a New Age képviselői a "Krisztus" szót is, és a megváltásról beszélnek….

 

 

 

 


– A legtöbb New Age-es ideológus, már a teozófia "alapító anyái" is névleg elfogadták és s?r?n használták a "Krisztus" kifejezést, sőt akár azt is, hogy Jézus "Krisztus" volt; valamint azt is, hogy a "Krisztusnak" újra meg kell jelennie, el kell jönnie. Azonban ezt – tagadva Jézus testben történt feltámadását, vagy ha azt nem, akkor azt, hogy örökké e feltámadott testben is maradt – úgy értelmezik, hogy visszajövetele a reinkarnáció útján fog megtörténni. Így a Jézus fizikai feltámadásában és mennybemenetelében nem hívő, de úgymond "keresztény" beállítottságú emberek számára megnyitják azt a lehetőséget, hogy Jézus újra "megtestesülhet" valaki másban, és ez lenne úgymond a "második eljövetele". Ez tett számos istenkereső – bár talán labilis idegzetű – embert hamis messiások követőivé századunk második felében, akik azt hitték, hogy gurujukban magát Jézust találták meg, és ezek a mozgalmak vezettek több esetben végzetes tragédiához – sokszor kombinálva persze buddhizmussal, ufó-kultusszal stb. (Ezekről részletesen írt Papp László Szedd magad és keverd össze! című elemzésében, Hetek 2000. április 29. – a szerk.) Ez is jól mutatja, hogy nem veszélytelen robbanóelegy keletkezhet, amikor a kereszténységet a reinkarnációval, hinduizmussal próbálják összehozni.
De a Mátrix című híres film például, amely hamisítatlan New Age–világnézetet népszerűsít, nem tagadja a feltámadást – ám ez sem változtat azon, hogy e szellemi irányzat nem tekinti Jézust Isten egyszülött Fiának: még ha feltámadását is elfogadná, akkor is azt képviselné, hogy Istennek számos más fia is lehet Jézus Krisztuson kívül, tőle függetlenül. A keresztény hit szerint azonban, amikor Jézus valóban visszatér, ugyanaz a személy tér vissza, aki megfeszíttetett, ugyanabban a testben, amely feltámadt, nem pedig reinkarnáció által, és rajta lesznek azok a jelek, a szegek nyomai, amelyek segítségével a szkeptikus Tamás is azonosította Mesterét.


 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

  Megjelent a Hetekben 2000. 07. 22-én

 

 


  (* a cikkben a Szellem helyett Lélek szerepel ~ Károli féle fordítás.
  "Isten Szellem" - János 4,24.)
 

 

A mappában található képek előnézete Szép? Nagy Világ