Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2009.06.19

A hatalmi elit terve - leleplező írás a Gonosz tervéről - 2.rész

Ismeretlen betegségek lépnek fel

Dr. Day szerint olyan új betegségek jelennek meg, amelyeket korábban nem ismertek. Igen nehéz lesz ezeket diagnosztizálni, és még nehezebb kezelni, legalábbis egy bizonyos ideig. Itt Dr. Dunegan az AIDS-t említi, de mi a magunk részérõl hozzátehetjük az ebolát, és ki tudja, esetleg azt a vírust is (Severe Acute Respiratory Syndrome, azaz SARS), amely most járványosan terjed elsõsorban Kínában, Tajvanon, Kanadában és oly sok áldozatot szed.

Dr. Day azt is kijelentette, hogy „mindenféle rákbetegséget gyógyítani tudunk. Az erre vonatkozó tudományos ismeretanyag a Rockefeller Intézetnél van elzárva, és ha valaha döntés születik errõl, akkor nyilvánosságra fogják hozni. De vegyék csak figyelembe, ha az emberek nem halnak meg többé rákban, akkor milyen gyors ütemben válik a Föld túlnépesedetté. Az ember éppen úgy meghalhat rákban, mint bármi másban.” Ebbõl a megfontolásból a rák kezelését elsõsorban olyan irányban fejlesztik, hogy csökkentsék a betegek szenvedéseit. Az a kommentár is elhangzott, hogy esetleg a rák gyógyítására vonatkozó dokumentációt mégis csak nyilvánosságra kell hozni, mert elõfordulhat, hogy független kutatók is hozzájutnak ezekhez az ismeretekhez.

 (Mindenesetre napjaink valósága Magyarországon is az, hogy egyelõre csak korlátozottan lehet eredményesen gyógyítani különbözõ rákbetegségeket.)

Mesterségesen elõidézett szívinfarktus

Dr. Day elmondta orvos hallgatóságának, hogy ma már megoldható a szívinfarktus mesterséges kiváltása, amely minden fontos orvosi tünet szempontjából hûségesen szimulálja a valódi szívinfarktust. Ezt álcázott – halálos kimenetelû – merényletek végrehajtására is fel lehet használni. Csak a rendkívül képzett patológus szakorvosok, akik pontosan tudják, hogy a halál okát keresõ boncolás során mit kell megnézniük, képesek arra, hogy megkülönböztessék a valódi szívinfarktust a mesterségesen elõidézett szívelégtelenségtõl.

Dr. Day ezután rátért a táplálkozás, az egészséges életmód és a megfelelõ testmozgás összefüggéseire.

Részletesen ecsetelte, hogy mit kellene enniük az embereknek, és hogyan kellene megtartaniuk megfelelõ testgyakorlással fizikai erõnlétüket. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy az iparilag gyártott élelmiszerek nem felelnek meg az egészséges táplálkozás követelményeinek, mert a túlságosan sós és zsíros ételek magas vérnyomáshoz és korai szívbetegségekhez vezetnek. Azok az emberek, akik azonban nem elég képzettek ahhoz, hogy ezt megértsék, vagy túlságosan lusták ahhoz, hogy megfelelõ testgyakorlást végezzenek, fokozottan kiteszik magukat ezeknek a kockázatoknak.

A megfelelõ táplálkozási ismeretek rendelkezésre fognak állni, de a korlátolt emberek ezt nem veszik figyelembe, és ezért tulajdonképpen helyes, ha rövidebb ideig élnek.
Tervszerûen növelni kívánják az ipari jellegû étkeztetéssel foglalkozó üzlethálózatokat. A Hamburger, a McDonalds, a Kentucky Fried Chicken és ehhez hasonló üzlethálózatok lehetõvé teszik, hogy egyre több ember a saját otthonán kívül étkezzen, és ez csökkenti az étkezés szempontjából a családi együttlét fontosságát.
Az emberek egyre kevésbé függnek saját otthoni konyhájuktól. A fogyasztott élelem többsége félkész, vagy teljesen kész árú lesz, amit a legkülönfélébb modern technikai eszközökkel, mint például a mikrohullámú készülékekkel, gyorsan el lehet készíteni.

Aki azonban rászokik az ilyen elõre elkészített konfekció étkekre, annak még inkább mozognia kell, mert ezek az ételek ("junk food") egyben egészségtelenek is. Mindazok, akik elég kényelmesek ahhoz, hogy ilyen ipari készítményeket fogyasszanak és ahhoz is lusták, hogy megfelelõen mozogjanak, nem érdemlik meg, hogy hosszabb ideig éljenek.

Ami a testgyakorlást illeti sokan fognak futni, kocogni. Ehhez nincs szükség különösebb sportfelszerelésre és képességre. De megfelelõ reklámmal és divatba-hozással rá lehet õket kényszeríteni szinte észrevétlenül, hogy milyen ruhában és cipõben tegyék ezt. Ezzel is lehet növelni a keresletet és fokozni az üzleti forgalmat.

A pubertás felgyorsítása

Szükség van a nemi érés felgyorsítására, és ehhez az egyik leghatékonyabb eszköz a nevelés. Az egyén fejlõdését és az egész emberi faj átalakítását is fel kell gyorsítani.

Ezzel kapcsolatban az elõadó kitért a vallások szerepére, amelyeket noha meggyõzõdéses ateista volt, hasznosnak minõsített. Sok embernek van szüksége vallásra, a hittel járó misztériumokra és rituálékra. Ezért a vallást megtarthatják. De a mai vallásokat alapvetõen meg kell változtatni, mert nem egyeztethetõek össze a bekövetkezõ nagyarányú változásokkal.

Bizonyos régi vallásoknak el kell tûnniük.

Különösen a kereszténységnek kell átalakulnia. Ha sikerül a kereszténység legerõsebb egyházát, a római katolikust megtörni, akkor a kereszténység többi része már könnyen átalakítható. Olyan új vallásra van szükség, amelyet a világ valamennyi részén el lehet fogadtatni az emberekkel.
Éppen ezért az új vallás meg fog õrizni bizonyos tanításokat, szokásokat a régiekbõl, hogy könnyebben elfogadják az emberek, és otthonosabban érezzék magukat az új vallás keretei között. Sok olyan ember is van, akinek nem lesz szükséges vallásra, így ez a változás õket nem érinti.

Az ilyen szinkretikus és eklektikus világvallás létrehozásához a bibliát is meg kell változtatni. Óvatos technikával át kell írni, hogy megfeleljen ezen új eklektikus világvallás igényeinek. Bizonyos kulcsszavakat ki kell cserélni, amelyeknek az árnyalati értelme már más. Az új szó rokon-értelmû a régivel és ezért eleinte nem okoz nagy ellenállást. Az idõ múlásával azonban az eredeti szó valódi jelentése elhalványul, és az új szó csak kisárnyalattal eltérõ jelentése pedig hangsúlyozásra kerül. Így fokozatosan megváltoztatható a bibliai szövegek értelme.

Az elgondolás tehát az, hogy nincs szükség a biblia teljes átírására, csupán bizonyos kulcsszavakat kell másokra kicserélni. És mivel minden szónak számos értelmi árnyalata van, ezért az új szavak segítségével a bibliai szövegek egészének az értelmét úgy lehet átalakítani, hogy az elfogadható legyen az új eklektikus világvallás számára. A legtöbb ember nem is fogja észlelni ezt a változtatást.
Ekkor Dr. Day megismételte azt a mondatot, amely elõadása során többször is elhangzott: „The few who do notice the difference, won’t be enough to matter. – Az a néhány, aki észreveszi a különbséget, kevés lesz ahhoz, hogy számítson.

Az elõadó ezután utalt rá: hallgatói közül néhányan valószínûleg azt gondolják, hogy az egyházak ellent fognak állni ennek a törekvésnek. Valójában azonban az egyházak segíteni fognak minket – mondotta Dr. Day. Dr. Dunegan két évtized múltán visszaemlékezve megerõsíti, hogy e változások bekövetkezését valóban elõsegítették sokan a különbözõ egyházakban.

A nevelés, mint a manipuláció eszköze

Megfelelõ technikákkal változtatni kell a klasszikus irodalmi alkotásokon. Példaként Mark Twain mûveire utalt. Az alkalmi olvasó, amikor elõször kézbe veszi ezeket a klasszikus alkotásokat, nem fogja gyanítani, hogy azokban bizonyos változtatásokat hajtottak végre. Felkészült tudósnak kell lennie annak, aki szóról-szóra végig akar menni a klasszikus szövegeken, hogy ezeket a finom változtatásokat észrevegye.
A változtatások célja az lesz, hogy az olvasókban - elsõsorban a fiatalokban - természetessé tegye az új világrend másfajta kultúrájának az elfogadását.

A gyermekeknek és fiataloknak a korábbinál lényegesen több idõt kell az iskolában eltölteniük, de a legtöbb iskolában semmit se fognak tanulni. Ha mégis elsajátítanak bizonyos ismereteket, az meg se fogja közelíteni azt a mennyiséget, amit korábban kellett tanulniuk a diákoknak.

Természetesen lesznek jobb környékeken minõségi iskolák a gazdagabbaknak, és ezekben valóban tanulniuk kell a diákoknak. Sõt e jobb iskolákban még fel is kell gyorsítani a tanulási folyamatot és az átalakulást. E felgyorsítás eredményeként az ilyen elit nevelésben részesülõ gyermekek agya fejlettebb lesz, és több ismeret rövidebb idõ alatti elsajátítására lesznek képesek már fiatalabb korban is, mint korábban. A hosszú-távú nevelési program része az iskolaidõszak egész évre történõ kiterjesztése, illetve egész napra való meghosszabbítása.
E szerint nyár folyamán is lesznek szemeszterek, és a hosszú nyári szünidõ a múlté lesz. A felnövekvõ nemzedékek számára hosszabb idõre lesz szükség ahhoz, hogy iskoláikat befejezhessék.

Ami eredetileg az elsõ fokozatú egyetemi képzéshez tartozott (bachelor degree) az a jövõben már csak újabb egyetemi fokozatok (master degree, illetve ph.D) megszerzése után lesz lehetséges.

Ebbõl az következik, hogy az elnyújtott iskolázási idõszak jelentõs része csak üresjárat lesz. A kevés minõségi iskola azonban rendkívül igényessé válik. A diákoknak már fiatalabb korban dönteniük kell arról, hogy mit akarnak tanulni, és milyen pályát választanak, ha képzésüket be akarják fejezni. Egyre nehezebbé válik egyik területrõl egy másikra átváltani. A tanulmányokat szûk területre specializálják, vagyis mélyebb tudást adnak, de korlátozottabb területen. Ez azt jelenti, hogy mindenki csak a saját területén jut hozzá a megfelelõ kutatási anyaghoz és eszközökhöz. A saját területén túlmenõen már csak engedéllyel teheti ugyanezt.

E sorok írója itt arra utal, hogy szûklátókörû, úgynevezett „szakbarbár” értelmiség kinevelése a cél, amelynek nem áll módjában számos más irányú ismeret szintetizálásával a nagyobb összefüggések felismerése. A háttérhatalom ezt a programját a szovjet birodalom felbomlása után a kelet-európai országokban is érvényesíteni kívánja. Ezt támasztja alá az a hír, amelyet Bencsik András a „Demokrata” címû hetilap fõszerkesztõje hozott nyilvánosságra 1997. májusában, és az Interneten is közzétett:

„Február végén zártkörû tanácskozást tartott a budapesti Soros Egyetemen a Világbank. Az elõadók elmondták, hogy elképzelésük szerint Magyarországon csak 8 millió lakosnak kellene élni. Ebbõl 2 millió úgynevezett „narrow minded” szakember legyen, a többi 6 milliónak pedig a hátteret kellene biztosítania. Az elõadók úgy vélték, azokat a magyarokat, akik egy bizonyos szellemi szint fölé emelkedtek, ösztönözni kellene a kivándorlásra.”) Az iskola, mint a közösségi élet tengelye Az iskola és a tanulás egész életén át végig kíséri a jövõ emberét. De már gyermekkorban is az iskola ellenõrizni fogja a tanulók teljes életét.

Csökkenteni kell a fiatalok spontán öntevékenységét és a sportolástól kezdve a szabadidõ eltöltésének minden egyéb fajtájáig az iskolai szervezésnek és ellenõrzésnek kell meghatározó szerepet játszania. A minõségi oktatást végzõ iskolákban egyre nõ a diákokra nehezedõ nyomás, amellyel csak a legtehetségesebbek, a legállóképesebbek tudnak megküzdeni. Aki nem képes elviselni a nagy terhelést, az kihullik. Az így kirostálódott diákok szervezett pszichológiai segítségnyújtásra szorulnak. Akik azonban segítségnyújtással sem képesek versenyben maradni, a perifériára szorulnak, és az „expendable”-nek, azaz feláldozhatónak, eldobhatónak minõsítettek közé kerülnek.

A tanulás élethossziglanná válik, és a felnõtteknek is folyamatosan tovább kell képezniük magukat. A rendszer gondoskodni fog újabb és újabb információkról a felnõttek számára, amivel lépést kell tartaniuk. Aki ezt az ütemet nem képes tartani, az már túlságosan öreg. Ez az egyik módja tudatni bizonyos korosztályokkal, hogy eljött az idejük a távozásra és itt az ideje, hogy bevegyék a „demise pill”-t, az elmúlást, a „méltóságteljes távozást” elõsegítõ tablettát.

Az új világrend stratégiájának az is a része, hogy bizonyos könyveknek észrevétlenül el kell tûnniük a közkönyvtárakból és a könyvüzletekbõl. Erre azért van szükség, mert bizonyos könyvek olyan ismereteket tartalmaznak, amelyek miatt nem kívánatosak. Az egyik eltûntetési módszer az lesz, hogy erre kiképzett szervezett csoportok az egyetemi könyvtárakból és egyéb közkönyvtárakból egyszerûen kivesznek bizonyos könyveket. Mindezt persze titokban, a nyilvánosság megkerülésével teszik. Közvetett módszerekkel egyrészt le kell szoktatni az embereket az olvasásról, másrészt nem mindenkinek lesz megengedve, hogy bizonyos könyvekhez hozzájusson. Egyes könyvek pedig senki számára sem lesznek elérhetõek.

A jogszabályok megváltoztatása

1969-ben, amikor az elõadás elhangzott, számos amerikai tagállamban még vasárnap zárva voltak az üzletek és bizonyos tevékenységek be voltak tiltva. Ezek közé tartozott, hogy szerencsejátékot nem lehetett folytatni. A háttérhatalom stratégiája ezzel kapcsolatban úgy hangzott, hogy ezeket a tiltó szabályokat enyhíteni kell, vagy meg kell szûntetni, és növelni kell a különbözõ szerencsejátékok engedélyezését, a kaszinók mûködését. Dr. Day jelezte, hogy a kormányzatokat is be kell vonni a szerencsejáték üzletbe. Az elmúlt évtizedekben valóban beindultak országszerte különbözõ lottó- és szerencsejátékok. Az igazolás úgy hangzott, hogy miért kellene a szerencsejátékból befolyó jövedelmet magánkezekben hagyni, amikor abból az állam is nagy hasznot húzhatna. És különben is az embereknek meg kell engedni, hogy szerencsejátékot ûzhessenek. Ezt normális polgári tevékenységnek kell elismerni, nem pedig valamiféle illegális cselekménynek.

Dr. Day szólt arról is, hogy meg kell változtatni a csõdre vonatkozó különbözõ jogszabályokat. Ugyancsak szólt a tröszt-ellenes szabályok átértelmezésérõl, illetve megváltoztatásáról. Arra hivatkozott, hogy szükség van a verseny fokozására, de azt nem a monopólium-ellenes szabályok megtartásával, hanem másféle ellenõrzés alatt tartott körülmények között kell folytatni. Vagyis nem a valódi szabadversenyre van szükség. Úgy tûnik, hogy a gazdasági életben is olyan fajta verseny maradhat csak meg, mint amilyet egy zárt klub tagjai egymás között folytatnak. De a klubon kívül senki számára nem megengedett a rivalizálás.

A kábítószer fogyasztás bátorítása

A kábítószerek használata is könnyebbé válik és fokozódik. Ugyancsak bátorítják az alkoholfogyasztást. Egyidejûleg a kábítószer-ellenes intézkedéseket is megszigorítják. A kábítószer fogyasztás bátorítása és az ellene való harc fokozása csak látszólag jelent ellentmondást. Az egyik magyarázat, hogy a kábítószerek könnyebb elérhetõsége lehetõvé teszi, hogy azok a gyenge emberek, akik a drogok rabjai lesznek, kirostálódjanak. Hiszen a Föld is, mielõtt túlnépesedetté vált, keresztül ment azon a korszakon, ahol a dzsungel törvénye érvényesült, és csak a legéletképesebbek bírták a versenyt. Ekkor az embernek még az idõjárás viszontagságai, a vadállatok és a betegségek ellen kellett védekeznie. Csak a legrátermettebbek élték ezt túl. Most, hogy a világ civilizálódott, ma már az alkalmatlan egyének is életben maradhatnak azoknak a költségén, akik õket eltartják.

A kábítószer függõség bizonyos értelemben helyreállítja a dzsungel törvényét, mert segít a legalkalmasabbakat kiválasztani. Dr. Day szerint a kábítószer kereskedelem és fogyasztás fokozott üldözése pedig folyamatosan ráirányítja a közvélemény figyelmét erre a problémára. Ez egyben csökkenti az amerikaiak önelégültségét, miszerint az Egyesült Államok biztonságos és kellemes hely.

E sorok írója azzal kívánja ezt a magyarázatot kiegészíteni, hogy a pénzgazdasági rendszerben minden pénz a kábítószer termelésbõl, kereskedelembõl és fogyasztásból származó pénz is a nemzetközi pénzügyi közösség bankjaihoz vándorol. A kábítószer iparág egyik feltétele, hogy a termelésen túlmenõen legyen sokmilliós fogyasztói réteg, amely kábítószerfüggõként biztos keresletet jelent. Mivel a kábítószer olcsón elõállítható értéktelen anyag, ezért nagy üzleti hasznot csak akkor lehet rajta elérni, ha az államok milliárdos ráfordítással keményen üldözik. E miatt az üldözés miatt az önmagában értéktelen kábítószer piaci értéke a sokszorosára növekszik és ekkor már nagy hasznot lehet a forgalmazásából bezsebelni. Ez a pénz pedig nem a kábítószer kereskedõk szalmazsákjába kerül, hanem többszöri átmosással a nemzetközi pénzügyi közösség pénzintézeteibe. Az üldözés másik célja a kábítószerpiacra befurakodott kívülállók eltávolítása.

Magyarországon az teszi aktuálissá ezt a kérdést, hogy az enyhébb kábítószerek, így a marihuána használatát bizonyos körök meg kívánják könnyíteni. Ez azért veszélyes törekvés, mert ahol ezt a gyakorlatban is kipróbálták, például Hollandiában és Svájcban, ott bebizonyosodott, hogy az enyhébb kábítószerek fokozatosan az erõsebb kábítószerek fogyasztásához vezetnek és végül is a kemény drogok terjedését segítik elõ.

 Nagyon félrevezetõ az az érvelés, hogy engedtessék meg egy embernek, hogy önmagát beteggé tegye, vagy károsítsa. Számos olyan cselekményt tiltanak és büntetnek a magyar jogszabályok, amelyek elsõsorban azt az illetõt veszélyeztetik, aki az elkövetõ. Így például, ha valaki motorkerékpározik, és nem használja a kötelezõen elõírt bukósisakot, akkor kemény büntetésben részesül, holott itt sem arról van szó, hogy másnak árt, hanem arról, hogy a saját maga érdekei ellen cselekszik. Azok, akik Magyarországon könnyíteni óhajtanak az úgynevezett könnyû drogok fogyasztásán, valójában üzleti érdekeket szolgálnak, csak ezt nem hajlandók nyíltan elismerni.

Ami a kábítószerekre érvényes, az érvényes az alkoholfogyasztásra is. A háttérhatalom stratégái egyszerre kívánják támogatni és korlátozni. Általában a gyengébb jellemûek, a sebezhetõbbek lesznek alkoholfüggõk. Az ilyen személyek veszélyessé válnak a közlekedés számára és közülük igen sok elveszítheti autóvezetõi jogosítványát. Ez kifejezetten kívánatos fejlemény, mivel a háttérhatalom amúgy is korlátozni kívánja hosszú távon az emberek mozgásszabadságát.

 Dr. Day errõl azt mondotta, hogy az Egyesült Államokban sem kell mindenki számára biztosítani a teljesen szabad utazási lehetõségeket. Nincs szükség arra, hogy az emberek annyit utazzanak. Ez valójában elõjog, ami csak meghatározott rétegeknek jár. A kábítószer és az alkoholfüggõség elõsegítése segíti a gyengébbek és alkalmatlanabbak kiválasztódását. Ugyanezt a célt szolgálja az alkoholisták és a kábítószer élvezõk gyógykezelése. Ha az illetõ olyan karakter, hogy ilyen segítséggel megszabadulhat ettõl a függõségtõl, akkor alkalmas a túlélésre. Ha még ilyen segítséggel sem képes rá, akkor nem jelent veszteséget a társadalom számára.

Több börtönre van szükség.

Ez nemcsak azt jelenti, hogy a meglévõkhöz újabbakat kell építeni, hanem azt is, hogy a kórházakat bizonyos körülmények között kényszertartózkodási helyként, azaz szabadságvesztési intézményként mûködtetik majd. Ezért úgy kell megépíteni a kórházakat, hogy erre a célra is alkalmasak legyenek.Állandó változásAz embereket folyamatosan sokkolják az állandó változásokkal. Az utcák útvonalát megváltoztatják, átnevezik, a korábban ismert környékek idegenné válnak. Ez elõsegíti, hogy az idõsebb emberek közérzete megromoljék, és úgy érezzék: elérkezett az idõ a távozásukra. Lehetõvé kell tenni, hogy üresen álljanak épületek, és fokozatosan tönkremenjenek. Ugyanilyen sorsra kell jutniuk bizonyos városrészeknek.

A cél városi dzsungel létrehozása, amely depressziót okoz. Dr. Day arról is szólt, hogy bizonyos épületeket és hidakat úgy kell megépíteni, hogy azok egy idõ múlva összeomoljanak. Egyre több baleset lesz nemcsak a közutakon, de a légi közlekedésben is. Mindez hozzájárul a bizonytalanság érzéséhez, ahhoz, hogy semmire sem lehet szilárdan támaszkodni. Dr. Dunegan, a visszaemlékezõ, evvel kapcsolatban megjegyzi: tényleg leszakadt a lakóhelye közelében több új híd az elmúlt két évtizedben. Megemlíti azt is, hogy az egyik, környékükön lévõ bevásárló központ épülete egész idõ alatt vibrált, miközben sok vásárló tartózkodott benne. Amikor építészeket és mérnököket kérdezett errõl, azzal nyugtatták meg, hogy valójában jó, ha ily módon rezeg egy épület, mert azt jelenti, hogy rugalmas és nem merev.

Dr. Day szerint azonban a városok egyes részeit nagyon is jó állapotban maradnak, nem engedik, hogy piszkos-romos nyomornegyedekké váljanak. Azok, akik e rendezett környékeken élhetnek, ezt jobban meg fogják becsülni. Olyasmi lesz számukra, mint amikor valaki a dzsungelból érkezik a civilizációba. Ily módon büszkék lehetnek elért eredményeikre. Ehhez az elõadó még azt is hozzátette, hogy a nyomornegyedekben uralkodó bûnözést korlátok között lehet tartani, ezért az nem fog érezhetõen átterjedni a jobb környékekre. Ugyanakkor õrzõ-védõ szolgálatokra lesz szükség a jobb környékeken a nagyobb biztonság szavatolására.

Ez erõsebb rendõrséget jelent.

A lakóhelyi biztonsági rendszerek mûködtetésére egész új iparágat hoznak létre a riasztó berendezésektõl a speciális zárakig és biztonsági berendezésekig azért, hogy a társadalom jómódú rétegeinek az élete és vagyona biztonságban legyen. Ez arra utal, hogy a leromlott negyedekbõl a bûnözés mégis csak behatol a jobb környékekre, de ez is alkalmas az emberek manipulálására. Azt lehet nekik mondani, hogy ha megfelelõen alkalmazkodsz, beállsz a sorba, eredményt mutatsz fel, akkor biztonságban élhetsz, mert aki kiszolgálja az új rend irányítóit, az számíthat a nyomorból való kiemelkedésre és a biztonságra.

A kölcsönös függés globális rendszere:

A „global interdependence”, vagyis a világméretû kölcsönös függõség és egymásrautaltság tervezett stratégiája szerint az egységesített világrendszerben a világ különbözõ részei meghatározott ipari és kereskedelmi tevékenységre lesznek kijelölve. Az Egyesült Államok megkülönböztetett helyzete fennmarad, de változtatni kell viszonylagos függetlenségén és önerõre támaszkodásán. Dr. Day itt hangsúlyozta, hogy új struktúra létrehozásához elõször le kell bontani a korábbit. Erre példaként az amerikai ipart említette. Azért kell csökkenteni az Egyesült Államok ipari kapacitását, mert különben mások nem lesznek képesek vele versenyezni. Ez különösen igaz a nehézipar tekintetében, amelyet Amerikában korlátozni kell, miközben ugyanezeket az iparágakat más országokban, például Japánban erõteljesen fejleszteni célszerû.

A hazafiságra már nincs szükség Dr. Day itt kitért az autógyártásra és hangsúlyozta, hogy Japán az amerikaival hasonló minõségben és mennyiségben fog autókat gyártani. Az amerikai kocsik minõségét csökkentik, így érik el, hogy inkább az importált gépkocsikat vásárolják az emberek. Elég ehhez, ha kisebb hibákat építenek egy Fordba, egy GM gyártmányba, vagy egy Chrysler-ba, és az amerikaiak máris inkább a japán vagy a német kocsikat fogják elõnyben részesíteni. A munkahelyek tömeges elvesztése. Az elõadó többször is visszatért rá, mennyire fontos, hogy az emberek ne érezzék gondtalan biztonságban magukat.

Az Egyesült Államok továbbra is erõs marad a kommunikáció, a csúcstechnológia, az iskolaügy és a mezõgazdaság terén. A nehézipar azonban leépítendõ. Erre az egyik elhangzott érv az volt, hogy a „gyárkémény ipar” rengeteg környezeti szennyezõdést okoz, és az ipari hulladék is túlságosan sok.

Az ipar leépítése természetesen munkahelyek megszünésével jár. Emiatt sok amerikait át kell képezni, és új helyre költöztetni. Nagy tömegeknek kell a Sun Belt-re (a napos övezetre) költözniük, ahol gyökértelen jövevényként könnyebb szokásaikat megváltoztatni, mintha szülõföldjükön maradtak volna. Ez többek között az orvosi ellátás átalakítását is megkönnyíti. Ha valaki, például, egy északkeleti ipari városból a déli napos övezetbe költözik, vagy pedig délnyugatra, Kaliforniába, Arizonába, akkor könnyebben hajlandó bármilyen újat elfogadni.

Ezek közé tartozik a szigorúan ellenõrzött egészségügyi ellátás, amely egyre kevésbé támaszkodik a családi környezetre. Ami ténylegesen bekövetkezett az az, hogy az Egyesült Államok középnyugati államaiban még fennmaradtak a hagyományos módszerek szinte az élet minden területén. Ha azonban az iparosodottabb térségeket vesszük szemügyre, akkor gyöngülnek, sõt eltûnnek ezek a hagyományok, hiszen igen sok a munkanélküli és a szegény, akik bármit elfogadnak, csakhogy túlélésük biztosítva legyen.